0. nap

Befarolt a kibaszott sulibusz

Ti is kaptok egy lehetőséget – pont úgy mint Neo - , hogy eldöntéstek felszálltok a buszra és az én kalauzolásommal eljöttök egy fiktív világ iskolájába, vagy otthon maradtok anyátokkal és egész nap zabpelyhet zabálva pöffeszkedtek a kis szobátokban.

Ez még csak a beszállókártya. Még rá sem léptetek a varázslatos sulibusz lépcsőjére. Itt állunk a házatok előtt és várunk, hogy meghozd a döntésedet. De amíg ideérsz lassan, félénken, remegő térdekkel, hogy felszállj végre addig elmesélem, hogy nagyjából miben is lehet majd részed.

Itt nem lesz varázslat és nem lesz 9 és ½. vágány; nem őrzünk gyűrűket és nem megyünk hosszú gyalogtúrákra; nem lesz beavatás és medencés bulik sem lesznek, de még a görög ábécé betűit – indokolatlanul - használó „házakba” sem rendeződünk. Amit garantáltan biztosítani tudunk az nem más mint egy elég sajátos oktatási rendszerrel rendelkező egyetem, olyan hallgatók akikről mindig megmondod majd a hátuk mögött a valódi véleményed és végül az oktatás cápáit se felejtsük el. A közlekedés nem vészes, de ez nem az iskola érdeme. Mielőtt még azt hinnéd, hogy most jön a mézesmaddzag ezzel a lendülettel tájékoztatlak, hogy a méz és a maddzag sincs a kezünkben. Szóval mindezek tetejében még a kolesz is szar. Márcsak azért is mert mindenki úgy jön el otthonról és vág bele az egyetem habos, önfeledt éveibe, hogy azt hiszi minden olyan mint a kibaszott amerikai filmekben.

-         Ide érnél már végre?!

-         Elnézést, de nem hallottam a monológot amit eddig tetszett mondani.

-         Téged sem fognak sokan szeretni fiam. Na nyomás be a buszba, majd írok rólad egy sírós cikket a kitalált egyetemi lapomba…