V.A.K.Á.C.I.Ó.

Végre nem kell iskolába menni.
Alvás egész nap.
Koktél és napgép.
Á, majd megcsinálom holnap.
Csak a szerelem.
Ivás hétköznap.
Ó de jó.

Unjuk a banánt

Jó dolgunkban már azt sem tudjuk mit csináljunk.

Természetesen most is a végeláthatatlanul unalmas tanulásról lesz szó. Mi másról is lehetne beszélni ilyen szép időben. De már a kellemes időjárás sem vigasztal. Talán akkor lennék teljesen nyugodt - a vizsgaidőszakban - ha egy baszott nagy kúria hatalmas medencéjében mereszthetném a seggemet, vagy a kanapén, aminek a huzata és a bélése is pénzből lenne. Akkor nyugodt szívvel tudnám mondani a közelgő vizsgákra, hogy "kurvára nem érdekel." A pénz természetesen nem boldogít, de azért valamilyen szinten megkönnyíti az életet. Plusz nem lehet olyan rossz, ha mondjuk van az embernek egy medencéje.

Jólét hiányában azonban, mással kell beérnünk. Mivel mással, mint a jó öreg könyvtárral. A könyvtár azért is nagyon praktikus tanulás szempontjából, mert tele van könyvvel és a többi szorgalmas diákot látva, mi lusta emberek is nagyobb késztetést érzünk arra, hogy jegyzeteinket felcsapva a tanulás mezejére lépjünk.

Egy idő után azonban ez a környezet is elég frusztrálóan hat az ember idegeire. És itt jön képbe az, hogy nem is a környezettel van a gond, hanem azzal, hogy tanulni kell. Az a nehéz, hogy LE KELL ÜLNI és meg kell enni amit főztünk.

Az "ebéd" után pedig következhet a jól megérdemelt szieszta. A balatoni lágy szellők fuvallata, a hideg sör ciccenése, a lángos meg a minden. Nyomtatott szöveget meg csak akkor lássak, amikor megnézem, hogy mit és hogyan lehet nyerni az akciós sörrel. Ó Nyár. Annyira fasza vagy.