Koporsószög és más drogok

Mindennapos kép amikor egy idős ember rosszaló pillantűást vet a buszmegállóban 'füstölő' emberre. Nem célszerű mindig gőzmozdonyt játszani. Dohányosok kontra antidohányosok. Rengeteg érv sorakozik mindegyik tábor mellett, hogy miért kell bagózni valamint, hogy miért is káros az egészségre. Mindenkinek megvan a joga eldönteni, hogy melyik táborba akar kerülni. Nincs jogunk ítélkezni senki felett. Viszont azt lássuk be, hogy a fiatalok és az egyetemisták többsége él ezzel a függőséggel.
Kereshetjük a függőség kialakulásának miértjét, de teljesen felesleges kutatni az okát. Fiatalok vagyunk, szóval mindent ráírathatunk a bolondság és meggondolatlanság számlájára. 

- Sörözés, beszélgetés közben a füstbe búrkolózva könnyebben szedem össze a gondolataimat. Két slukk között tudok gondolkozni a soron következő gondolatmenetemet. És véleményem szerint az sem egy utolsó szempont, hogy így könyebben elkerülhető a jól ismert "kínos csend" szituáció.

Szóval a cigarette egy jó ürügy arra, hogy elrejtsd a paraszt énedet. Zseniális ahogy az okosnak vélt emberek a közhelyekkel dobálóznak. És ez adja meg az alapot a további hülyeség létrejöttének. Mondhatni ez a hülyeség egyik alappillére. Mert vannak olyan emberek akiknek tudatmódosító szerekhez kell nyúlniuk, hogy  - még nagyobb - baromságot mondjanak. 

A "Szívsz?" kérdésre adott válaszok az egyetemi tanulmányok megkezdésekor a következők lehetnek, hogy: "Hülye vagy?!" és a "Köszi, de nekem még szükségem van az agyamra." De az idő múlásával sokan térnek rá a bűnös útra és már csak a mámoros füstbe búrkolózva filozofálnak. Mindenkinek megvannak a maga speciális élményei az alábbiakkal kapcsolatban. Én sem vagyok ártatlan, egy ma született bárány vagy Jézus második eljövetele, de tudni kell magunknak parancsolni és a vízet borrá változtatni. Vagy ha az utóbbi nem menne iagzán jól, akkor az is elég ha a bor fogyasztás közbeni vizet prédikálást a legmagasabb szintre fejlesztjük.

Vannak olyan dolgok amikre nemet kell mondanunk még akkor is ha pisztolyt tartanak a fejünkhöz. A magam részéről  mindent szívesen kipróbálnék, de a heroinnál és a néptáncnál  meghúznám azt a bizonyos vonalat.

Alapvető tudás

Mikor még ki sem tetted igazán a lábad a gimnáziumból vagy a középiskolából már azzal traktáltak az igazán nagy bölcsek, hogy "Fiam! Ennyi tudás sosem lesz a fejedben, mint az érettségi ideje alatt." Ha azt nézzük (és persze ők is ezzel érveltek), hogy az egyetemen egy darab témáról kell(ene) tudni mindent, míg az érettségin mindenről kell(ene) tudni mindent, akkor teljes mértékig jogos és vitathatatlan tényekkel állunk szemben. De itt nem erről van szó. Tegyük helyre a dolgokat! Az iskolának az iskolában van a helye! Nem szabad, hogy ez az undorító szenny megfertőzze az otthon melegét. Ahogy a több éve házas ember sem viszi haza a munkát, úgy a diák se szenvedjen az amúgy nyugodt lakásban.

Alig fejezzük be az érettségit már kezdődik az egyetem ahol szorgalmi- és vizsgaidőszakok végeláthatatlan sora vár ránk. Az első lépcsőfokot sem merjük megtenni, mert felnézünk és már látjuk magunk elött, hogy a csúnya rektor bácsi a saját diplománkkal seggel el minket. Inkább bevackoljuk magunkat a lépcső alá és azon morfondírozunk, hogy hogyan lazítsuk meg a deszkát az igazgató talpa alatt.

Mindent nem tudhat az ember, egy 18 éves fiatal meg aztán pláne, de miért kell még jobban megkeseríteni szegény diákok életét. Vannak még olyan tanárok akik még nem tudtak teljesen kiszakadni a Pál utcai fiúk varázsából és a mai napig követelik az einstandot. Csak az egyes kurzusokon történő buktatás sokkal fontosabb, mint egy szaros üveggolyó. És hogy igazán költői és teljes mértékig sablonos legyek azt kell mondanom, hogy végül az egyes tantárgyak teljesítésétől való "távolságot, mint üveggolyót" megkapjuk. De keményen.

Ezzel kijelentem, hogy minden tanár fasz. Csak ezt sajnos nem mondhatjuk a szemükbe. Persze ez túlzás, de ha jobban megnézzük, akkor nem találunk olyan tanárt, sőt embert aki mindenki szemében a legcsekélyebb szinten sem féreg természetű. Természetesen, mint minden más is, úgy ez is két oldalú kapcsolat. Az idióta tanárok óráira hülye diákok járnak.

- Tanár Úr!

- Mit akar megint?! - nagyot sóhajtva, fájdalmas arccal kérdez vissza. - Nézze! Inkább hagyjuk az egészet a csudába. Találjon ki valami érdekeset. Engem ez az egész nem érdekel. Haza akarok menni. Érti?!

- Jó de csak...

- Ismerem magát, ismerjük már egymást. Ne szórakozzunk itt egymással kérem. Elegem van, hogy a kifejezéstelen arcukat kell néznem egész nap és most még önnel beszélgessek, hallgassam az érveléseit? Tudja mit?! Írja meg levélben és majd válaszolok amint lehet.

Mondhatnám, hogy megértem a helyzetet, de talán a kedves Tanár Úrnak nem kellett volna olyan kutatási területet választania ami a hallgatók nagy részét -bármennyire is szórakoztató az előadás- teljes mértékig hidegen hagyja. Véleményem szerint vannak olyan ismeretek melyeket az alapvető tudás szintjénél mélyebben nem érdemes kutatni/tanulmányozni.

A diákok sem jobbak, mert azt hiszik magukról, hogy bármit megtehetnek. Pedig csak hülyék és tapasztalatlanok.

- Te mennyi levelet írtál már a tanároknak, mondjuk vizsgákkal/vizsgaidőpontokkal kapcsolatban?

- Rengeteget.
- Elárulnád, hogy mi a megfelelő stratégia egy újabb vizsgaidőpont kikönyörgésére?

- Ez változó. Ismerni kell a tanárt. Van akinél az őszinteség dominál, de van olyan aki szarik az egészre és simán ad egy második vagy harmadik lehetőséget.
- Őszinteség? Megírod, hogy nem tanultál vagy hogy másnapos voltál és...

- Nem! Kizárt! Azért mindennek van határa. A lényeg az, hogy olyan alibit kell kitalálni ami elég hihető, nem túl nevetséges és semmilyen kézzel fogható bizonyíték nem szükséges az elhitetéséhez. Ez az alap, ebből indulunk ki, de a titkos hozzávalót nem árulom el.
- Hány kérelmet írtál eddig?! Nem kell pontos érték csak úgy nagyjából.

- Maradjunk annyiban, hogy volt egy két ügyem a Tanulmányi Osztályon dolgozó nénikkel.

Végtelen pártatlanságunkat bizonyítva megkérdeztük Terézt a mi örök konyhás néninket, hogy mondjon véleményt a már említettekkel kapcsolatban.

- Én igazából nem értek ehhez. A hétből öt napot itt vagyok, a konyhán kívül nem látok semmit. Nekem aztán olyan mindegy, hogy kinek az ebédjébe túrházok bele.



A tábori élet

Az "új húsok" ahogy a sitten nevezik a frissen érkezett elítélteket, úgy a gólyák is liba sorban vonulnak a táborba, mint az életük utolsó helyszínére. Lelki fröccsöt it nem nagyon mérnek a helyi büfében, ellenben rengeteg mennyiségű jóság és szeretet burjánzik a seniorok ágyneműtartójában. Az önfeledt szórakozás keretei között minden nap megrendezett sugárba okádás az örökké tartó barátság legjobb alappillére. És akkor a szerelemről még nem is esett szó. Pedig nincs is annál romantikusabb amikor a tanga kikívánkozik a falatnyi szoknya fogságából.

De vajon mire emlékszünk majd pár év távlatából?  És ... most töröltem bele a lábam egy taknyos gólyába.

- Te figyelj! Hogy vagy te itt?

- Mi? Nem értem a kérdést, mert hányok basszameg.

- Remek. Majd ha végeztél ezzel a kis reggeli tornával így 15:00 magasságában, akkor figyelj majd rám egy perc erejéig légy szíves.

- Nem. Várj bazdmeg! Ez akkor most egy feladat?

- Hát fiam, a te szemszögedből nézve biztosan.

- Mi?

- Na mindegy. Szerinted milyenek itt az emberek, sikerült már valakivel életre szóló barátságot kötnöd?

- Phersze, hogy igen. Jók! Meg igazából itt minden nagyon fasza. Az épület is tetszik, de nem tudom, hogy hol lesznek majd az előadások bazdmeg. De ez meg hol a faszomba érdekel ugye. Jó volt a válasz? Kapok piát? Mert tudod bazmeg volt tegnap egy csaj aki annyira...Úristen mi volt. Te hallod?! Nem is emlékszek rá. De sikerült elbasznom minden pénzemet. Szóval ja. De tudod hogy van ez. Vagy nem? Szóval? Mi volt?

- Igazából semmi, de köszönöm szépen az iszonyatos szájszagoddal átitatott válaszodat.

Egy hétköznapi alkoholistának valahogy így pompázhat a mennyország, ahol maga az Isten méri a kevert pálinkát.

De térjünk csak vissza a  tábor mocsaras közegébe. Iszonyatos üvöltés vagy valami ahhoz hasonló rázza meg a nyugodt délutáni órát. A táborlakók már oda sem figyelnek az ilyenekre, mert ha valaki üvölt akkor mindenkinek üvöltenie kell. Teljesen mindegy, hogy nyert vagy vesztett a csapatod, hogy egy cimborádnak köszönsz éppen, vagy egy lánynak/srácnak mondod, hogy mennyire "szép a szemed" a lényeg abban van, hogy minél jobban kiereszd a hangod.

Arra azért nem árt figyelni kedves gólya, hogy majd ha kijönnek anyádék az állomásra, akkor ne az legyen az első mondatod amint beültél a kocsiba, hogy:

"NINCSEN HANGOTOK! NINCSENHANGOTOK!"

0. nap

Befarolt a kibaszott sulibusz

Ti is kaptok egy lehetőséget – pont úgy mint Neo - , hogy eldöntéstek felszálltok a buszra és az én kalauzolásommal eljöttök egy fiktív világ iskolájába, vagy otthon maradtok anyátokkal és egész nap zabpelyhet zabálva pöffeszkedtek a kis szobátokban.

Ez még csak a beszállókártya. Még rá sem léptetek a varázslatos sulibusz lépcsőjére. Itt állunk a házatok előtt és várunk, hogy meghozd a döntésedet. De amíg ideérsz lassan, félénken, remegő térdekkel, hogy felszállj végre addig elmesélem, hogy nagyjából miben is lehet majd részed.

Itt nem lesz varázslat és nem lesz 9 és ½. vágány; nem őrzünk gyűrűket és nem megyünk hosszú gyalogtúrákra; nem lesz beavatás és medencés bulik sem lesznek, de még a görög ábécé betűit – indokolatlanul - használó „házakba” sem rendeződünk. Amit garantáltan biztosítani tudunk az nem más mint egy elég sajátos oktatási rendszerrel rendelkező egyetem, olyan hallgatók akikről mindig megmondod majd a hátuk mögött a valódi véleményed és végül az oktatás cápáit se felejtsük el. A közlekedés nem vészes, de ez nem az iskola érdeme. Mielőtt még azt hinnéd, hogy most jön a mézesmaddzag ezzel a lendülettel tájékoztatlak, hogy a méz és a maddzag sincs a kezünkben. Szóval mindezek tetejében még a kolesz is szar. Márcsak azért is mert mindenki úgy jön el otthonról és vág bele az egyetem habos, önfeledt éveibe, hogy azt hiszi minden olyan mint a kibaszott amerikai filmekben.

-         Ide érnél már végre?!

-         Elnézést, de nem hallottam a monológot amit eddig tetszett mondani.

-         Téged sem fognak sokan szeretni fiam. Na nyomás be a buszba, majd írok rólad egy sírós cikket a kitalált egyetemi lapomba…