Vizsgaidőszak - Őrültek az egyetemen...

... és még azon is túl.

Sokan fejüket vesztve rohannak "A" pontból "B" pontba, egyik vizsgáról a másik vizsgára és így tovább. A nyár színei és illatai parlagon hevernek, amíg a fiatalok nem dobják le az egyetem nehéz láncait. Az alábbiak fényében a strand és a kocsmák terasza és a balatoni fröccsözők egy darabig még az időseké. De addig a stressz uralja az amúgy unalmas hétköznapokat. Feleslegesnek vélt rohanások a jegyzetekért; és az a temérdek mennyiségű pénz, amit fénymásolásra és nyomtatásra költ ilyenkor az ember. Mekkora pazarlása ez a természetnek. A hülye diákok kedvéért vágjanak ki annyi fát. Vagy azt a pénzt fordíthatnánk inkább alkoholra, vagy ha úgy jobban tetszik: az agyunk elpusztítására annak érdekében, hogy minél hamarabb eltávozzunk az élők soraiból, ezzel is teret engedve a jövő, zseniálisabb nemzedékének. Mint egy szép nagy szekta.

Nem csak a diákok idegesek a vizsgák miatt. A tanároknak is rengeteg dolgozatot kell kijavítaniuk, viszonylag rövid idő alatt. Ez persze az ő érdekük is, hisz minél hamarabb elkészülnek a javítással, a diákok is annál hamarabb a jegyeik utáni tudakozást.

Ezért lenne jobb a szóbeli vizsgáztatás. De akkor hogyan tudnának puskázni a "becsületes" diákok. Hogyan lenne ennyi diplomás az országban és hogy érne ekkora szintet Hazánkban a túlképzettség?

Az elkeseredettség eufóriája

Vannak olyan helyzetek, amikor már mindent megtettünk egy vizsga sikeressége érdekében, de mégis megfordul a fejünkben - nem is egyszer - , hogy bárkivel, bárhol, bármilyen körülmények között, bármit képesek vagyunk megtenni annak érdekében, hogy görbüljön az a jegy.

Hali! Mizu Veled?

A kurva anyád! Az van.

Gondolják magukban nagyon sokan, amikor olyan emberek kérdezgetik ezt, akikhez egyáltalán semmi közük sincs vagy csak nincs kedvük értelmetlen beszélgetésbe bonyolódni.

Abszolút érthető a dolog. Mindenkinek volt már valami sürgős dolga, amikor azért nem akart megállni nehogy kiessen a ritmusból és azért, hogy ne felejtse el az elintézendő dolgokat. Ilyenkor nem nagyon akarjuk elmesélni az amúgy is geciunalmas életünket, hogy mi történt velünk az elmúlt időszakban és hogy miért tűntünk el.

Nem sérthetjük meg mert lehet, hogy a jövőben szükségünk lesz a jegyzetére vagy bármilyen általa nyújtott segítségre. Rohadt egy világban élünk, ahol ember embernek farkasa. 

- Szevasz!
- Hali!
- Hát Te? Hova sietsz?
- Ja semmi...- kis mérlegelés - annyira nem sietek. Akkora sztár vagyok, hogy nélkülem nem kezdhetik el.
- Mekkora egy barom vagy.
- Berakom a bevonuló zenémet, leterítem a vörös szőnyeget és elfoglalom méltó helyemet.
- Pfff...Nem szívunk el egy cigit? Tessék vegyél egyet!
- Kösz. Te vársz valakire?
- Ja bazmeg a Nórinak el kell intéznie valamit. Valami szart. Nem is értettem igazán. De már fél órája itt kéne lennie. Utána meg megyünk iszunk valami sört...
- Nem mondod?! Az kemény. A Nóri meg Te?
- Ja de ne kiabáljuk el.
- Na ez tök fasza haver. Grat.
- Kösz. És veled? Csajok?
- Á! Semmi.
- Értem. De nincs senki aki...
- Nem igazán.
- Bulizni jársz valamerre?
- Hát hallod. Itt már nagyon régen nem voltam. A Késdobálóban voltam a múltkor, de csak azért a Takony zenekar játszott. Az fasza volt.
- De mi és akkor otthon ülsz és csak püfölöd a gépet?
- Azt is. Meg olvasok...
- A faszt!- De komolyan. Minden héten referálok valamiből. Meg a tanárok is elég gecik. Szóval nem tehetem meg, hogy ne olvassak...
- Aha. Értem. Figyi, most üzent a Nóri, hogy végzett és mindjárt a másik bejáratnál lesz. Ráérsz valamikor a héten?
- Hát....
- Majd csörgök és akkor dumálunk még egy sör mellett. Na cső!
- Szevasz. - még jó, hogy nekem kellett annyira sietnem te paraszt és most te lépsz le

- Majd hívj!

- OKÉS! (ANYÁD!)

Nyakig a pácban

 

Amikor a vizsgaidőszak elején már azt érezzük - mi nagyon lelkes és szorgalmas diákok - , hogy már nyakig ér a szar és szinte érezzük is az ízét a szánkban, akkor azt egy jó hideg sörrel leöblítjük, a legközelebbi kocsma napsütötte teraszán.