2011. szeptember 27., kedd

(f)ordított arányosság

A suli kezdetével egyre inkább megundorodik az ember a tanulástól és új arcok megismerkedésével. Az Amerikai pszichot olvasva kedvem lett volna egy perc erejéig Pete helyében lenni. Csak ülni nyugodtan egy kibaszott nagy irodában és a Genesisről elmélledni. Ami szép és jó, csak semmi értelme, pont mint az egyetemen az unalmas előadásoknak.

2011. július 11., hétfő

Szünet


Az a bizonyos nyári szünet. Amikor annyira nincs semmi dolga az ember fiának, hogy az már fáj. A vekker valahol a sarokban porosodik és le sem szarjuk, hogy mit kéne vagy nem kéne csinálni. Az elején még kurvára jól hangzik, hogy végig pihenheti az ember a nyarat, de amikor már második vagy harmadik hete sem csinált semmi érdemlegeset, akkor az édes élvezetnek indult kellemes pihenés, rövid idő alatt kész szenvedéssé válik. A kiszemelt filmek elvesztik jelentőségüket, a megnézésre várt sorozatok értéktelenné válnak, az addig érdekes hobbik unalmasak lesznek. Mi segíthet ezen?

A legjobb gyógyszer a környezetváltozás.Irány nyaralni, hogy új impulzusokkal töltsük fel a testünket. De ehhez pénz kell, ami mint tudjuk nem terem minden bokorban. És akkor megfogalmazódik bennünk az a gondolat, amitől júniusban még úgy irtóztunk: "kéne valami munka a nyárra."

2011. június 12., vasárnap

V.A.K.Á.C.I.Ó.

Végre nem kell iskolába menni.
Alvás egész nap.
Koktél és napgép.
Á, majd megcsinálom holnap.
Csak a szerelem.
Ivás hétköznap.
Ó de jó.

2011. június 4., szombat

Unjuk a banánt

Jó dolgunkban már azt sem tudjuk mit csináljunk.

Természetesen most is a végeláthatatlanul unalmas tanulásról lesz szó. Mi másról is lehetne beszélni ilyen szép időben. De már a kellemes időjárás sem vigasztal. Talán akkor lennék teljesen nyugodt - a vizsgaidőszakban - ha egy baszott nagy kúria hatalmas medencéjében mereszthetném a seggemet, vagy a kanapén, aminek a huzata és a bélése is pénzből lenne. Akkor nyugodt szívvel tudnám mondani a közelgő vizsgákra, hogy "kurvára nem érdekel." A pénz természetesen nem boldogít, de azért valamilyen szinten megkönnyíti az életet. Plusz nem lehet olyan rossz, ha mondjuk van az embernek egy medencéje.

Jólét hiányában azonban, mással kell beérnünk. Mivel mással, mint a jó öreg könyvtárral. A könyvtár azért is nagyon praktikus tanulás szempontjából, mert tele van könyvvel és a többi szorgalmas diákot látva, mi lusta emberek is nagyobb késztetést érzünk arra, hogy jegyzeteinket felcsapva a tanulás mezejére lépjünk.

Egy idő után azonban ez a környezet is elég frusztrálóan hat az ember idegeire. És itt jön képbe az, hogy nem is a környezettel van a gond, hanem azzal, hogy tanulni kell. Az a nehéz, hogy LE KELL ÜLNI és meg kell enni amit főztünk.

Az "ebéd" után pedig következhet a jól megérdemelt szieszta. A balatoni lágy szellők fuvallata, a hideg sör ciccenése, a lángos meg a minden. Nyomtatott szöveget meg csak akkor lássak, amikor megnézem, hogy mit és hogyan lehet nyerni az akciós sörrel. Ó Nyár. Annyira fasza vagy.

2011. május 27., péntek

Vizsgaidőszak - Őrültek az egyetemen...

... és még azon is túl.

Sokan fejüket vesztve rohannak "A" pontból "B" pontba, egyik vizsgáról a másik vizsgára és így tovább. A nyár színei és illatai parlagon hevernek, amíg a fiatalok nem dobják le az egyetem nehéz láncait. Az alábbiak fényében a strand és a kocsmák terasza és a balatoni fröccsözők egy darabig még az időseké. De addig a stressz uralja az amúgy unalmas hétköznapokat. Feleslegesnek vélt rohanások a jegyzetekért; és az a temérdek mennyiségű pénz, amit fénymásolásra és nyomtatásra költ ilyenkor az ember. Mekkora pazarlása ez a természetnek. A hülye diákok kedvéért vágjanak ki annyi fát. Vagy azt a pénzt fordíthatnánk inkább alkoholra, vagy ha úgy jobban tetszik: az agyunk elpusztítására annak érdekében, hogy minél hamarabb eltávozzunk az élők soraiból, ezzel is teret engedve a jövő, zseniálisabb nemzedékének. Mint egy szép nagy szekta.

Nem csak a diákok idegesek a vizsgák miatt. A tanároknak is rengeteg dolgozatot kell kijavítaniuk, viszonylag rövid idő alatt. Ez persze az ő érdekük is, hisz minél hamarabb elkészülnek a javítással, a diákok is annál hamarabb a jegyeik utáni tudakozást.

Ezért lenne jobb a szóbeli vizsgáztatás. De akkor hogyan tudnának puskázni a "becsületes" diákok. Hogyan lenne ennyi diplomás az országban és hogy érne ekkora szintet Hazánkban a túlképzettség?

2011. május 18., szerda

Az elkeseredettség eufóriája

Vannak olyan helyzetek, amikor már mindent megtettünk egy vizsga sikeressége érdekében, de mégis megfordul a fejünkben - nem is egyszer - , hogy bárkivel, bárhol, bármilyen körülmények között, bármit képesek vagyunk megtenni annak érdekében, hogy görbüljön az a jegy.

2011. május 15., vasárnap

Hali! Mizu Veled?

A kurva anyád! Az van.

Gondolják magukban nagyon sokan, amikor olyan emberek kérdezgetik ezt, akikhez egyáltalán semmi közük sincs vagy csak nincs kedvük értelmetlen beszélgetésbe bonyolódni.

Abszolút érthető a dolog. Mindenkinek volt már valami sürgős dolga, amikor azért nem akart megállni nehogy kiessen a ritmusból és azért, hogy ne felejtse el az elintézendő dolgokat. Ilyenkor nem nagyon akarjuk elmesélni az amúgy is geciunalmas életünket, hogy mi történt velünk az elmúlt időszakban és hogy miért tűntünk el.
Nem sérthetjük meg mert lehet, hogy a jövőben szükségünk lesz a jegyzetére vagy bármilyen általa nyújtott segítségre. Rohadt egy világban élünk, ahol ember embernek farkasa. 

- Szevasz!
- Hali!
- Hát Te? Hova sietsz?
- Ja semmi...- kis mérlegelés - annyira nem sietek. Akkora sztár vagyok, hogy nélkülem nem kezdhetik el.
- Mekkora egy barom vagy.
- Berakom a bevonuló zenémet, leterítem a vörös szőnyeget és elfoglalom méltó helyemet.
- Pfff...Nem szívunk el egy cigit? Tessék vegyél egyet!
- Kösz. Te vársz valakire?
- Ja bazmeg a Nórinak el kell intéznie valamit. Valami szart. Nem is értettem igazán. De már fél órája itt kéne lennie. Utána meg megyünk iszunk valami sört...
- Nem mondod?! Az kemény. A Nóri meg Te?
- Ja de ne kiabáljuk el.
- Na ez tök fasza haver. Grat.
- Kösz. És veled? Csajok?
- Á! Semmi.
- Értem. De nincs senki aki...
- Nem igazán.
- Bulizni jársz valamerre?
- Hát hallod. Itt már nagyon régen nem voltam. A Késdobálóban voltam a múltkor, de csak azért a Takony zenekar játszott. Az fasza volt.
- De mi és akkor otthon ülsz és csak püfölöd a gépet?
- Azt is. Meg olvasok...
- A faszt!- De komolyan. Minden héten referálok valamiből. Meg a tanárok is elég gecik. Szóval nem tehetem meg, hogy ne olvassak...
- Aha. Értem. Figyi, most üzent a Nóri, hogy végzett és mindjárt a másik bejáratnál lesz. Ráérsz valamikor a héten?
- Hát....
- Majd csörgök és akkor dumálunk még egy sör mellett. Na cső!
- Szevasz. - még jó, hogy nekem kellett annyira sietnem te paraszt és most te lépsz le
- Majd hívj!
- OKÉS! (ANYÁD!)

2011. május 3., kedd

Nyakig a pácban

 
Amikor a vizsgaidőszak elején már azt érezzük - mi nagyon lelkes és szorgalmas diákok - , hogy már nyakig ér a szar és szinte érezzük is az ízét a szánkban, akkor azt egy jó hideg sörrel leöblítjük, a legközelebbi kocsma napsütötte teraszán.