Az a bizonyos nyári szünet. Amikor annyira nincs semmi dolga az ember fiának, hogy az már fáj. A vekker valahol a sarokban porosodik és le sem szarjuk, hogy mit kéne vagy nem kéne csinálni. Az elején még kurvára jól hangzik, hogy végig pihenheti az ember a nyarat, de amikor már második vagy harmadik hete sem csinált semmi érdemlegeset, akkor az édes élvezetnek indult kellemes pihenés, rövid idő alatt kész szenvedéssé válik. A kiszemelt filmek elvesztik jelentőségüket, a megnézésre várt sorozatok értéktelenné válnak, az addig érdekes hobbik unalmasak lesznek. Mi segíthet ezen?
A legjobb gyógyszer a környezetváltozás.Irány nyaralni, hogy új impulzusokkal töltsük fel a testünket. De ehhez pénz kell, ami mint tudjuk nem terem minden bokorban. És akkor megfogalmazódik bennünk az a gondolat, amitől júniusban még úgy irtóztunk: "kéne valami munka a nyárra."
