"- Reggelt doki!
- Ejnye Provolone Úr! Hát hol van az a jó?"
- Ejnye Provolone Úr! Hát hol van az a jó?"
Hangzik el a beszélgetés az Oscar című filmben. Mi diákok is ordíthatnánk/köszönhetnénk így tanárainkra: "Reggelt doki!" De az egész hasztalan lenne, hisz akár harminc perc késéssel is rezzenéstelen arccal mennek végig a folyosón a diákok előtt. Mindenki méregeti és villámokat szóró tekintettel követik minden lépését a terem ajtajához közeledve. A legtöbbjükben az fogalmazódik meg, hogy már öt perccel korábban le kellett volna lépni innen. Vannak akik le sem szarják az egészet, mert hát ő a tanár és azt csinál amit akar, szóval nincs értelme háborogni ilyeneken. Vannak akik örülnek, hogy nem marad el a kedvenc órájuk a legjóképűbb fickóval az egyetemen. És a végére maradtok azok az emberek, akik félig hangosan olyanokat mondanak, hogy:
"...azt nem értem öregem, de most komolyan mondd meg ha esetleg tévedek, hogy ha én egy olyan iszonyat buli után, mint amilyen tegnap este is volt felkelek reggel 7:00-kor azért, hogy az egyetemen szenvedjek másfél órát, pedig aludhatnék. Érted? Akkor ő mi a faszért nem tud felkelni, kitörölni a csipát a szeméből és bejönni IDŐRE dolgozni?! Mi olyan kurva nehéz ebben? Nekem ne mondjad, hogy ő a tanár és mindent megtehet, mert neki is vannak kötelezettségei baszki. Vagy jöjjön be időre és tartsa meg az órát úgy ahogy kell vagy küldjön egy rohadt levelet, hogy elmarad a szaros óra, mert utállak titeket..."
Szar lehet szar embereknek tanítani, de azért nem olyan mintha három műszakban a gyártósoronr dolgozna az ember.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése